Az ébresztő helyett szirénázásra ébredtem reggel. Átkoztam is magam, miért nem csuktam be az ablakot, akkor legalább alhattam volna tovább is. Bekapcsoltam a gépet, és közben míg bootolt elmentem a reggeli szokásoknak megfelelő köröket tenni: kávé...klotyó... mosdó... vissza kávéért a klotyóba....majd lehuppanni a gép elé. Halkan zenét engedtem, közben még átnéztem  a példákat az adórendszerekből. Hip-hop elszállt az idő menni kellett vizsgára. Hívtam is volt szobatársam, és aki egyben a csoporttársam, hogy hol lehet, a kocsival ne gyalog kelljen elmenni az egyetemhez. Azonnal felvette. Mikor kérdeztem hol van, elkezdett panaszkodni... Mondta, hogy hatalmas dugó van, valami barom belehajtott a város előtti dugóba... teljes útlezárás van míg oltják a tüzet...

Mondtam neki ne pánikoljon, szólok a tanárnak vizsga előtt. Az egyetemnél a vártnál kevesebb kocsi parkolt... Gondolom, nem csak Erik tököl a sorban. Pár ismerőst észrevettem hozzájuk mentem érdeklődni ki mennyire konyítja a vizsgával kapcsolatos témát. Rökönyödve tudatosult bennem senki nem a vizsgáról beszélt aznap. A párbeszédek folyamatosan a légi katasztrófa a járvány, illetve a város előtt történt benzinkút balesetről szóltak...

A vizsga egy óra késéssel indult. Mire szinte mindenki beért a terembe. Eriket vizsga után kifaggattam, elmesélt mindent, amit látott illetve tudott... Hallotta a két rendőrt beszélgetni, hogy a hullazsákban az egyik félig teljesen megégett hulla rángatózott... A mentős sem látott még ilyet, a halál utáni idegrángásnak tulajdonították. Mondom Eriknek valami nincs rendben a világgal... Később vissza fuvarozott a koleszre, majd mondta kerülő úton megy haza, hogy elkerülje a dugót. Koleszen öcsémet megkeresve elmeséltem a mai nap tömör eseményeit. Kérdeztem tőle, mikor megy haza. Csütörtököt mondott, azaz két nap múlva. Órámra nézve láttam, hogy lassan pakolni kell, káosz ide vagy oda, haza kell menni, segíteni. Busz kilőve maradt a vonat, ami este indult.

Éppen hogy elértem a vonatot. Elég sokan gyűltek az állomáson. A vártnál sokkal több ember. Ami akkor nem zavart volna, ha kisebbség hangosabb képviselői nem lettek volna jelen. Az nap ideges volt sok ember... a Kalauzok is feszültebbek voltak akkor nem értettem miért... A vonaton nem csak a kalauz, de két rendőr is utazott, mondom legalább nem cirkuszolnak a romák... Többen körbe állták két társukat és noszogatták... Nem igazán voltak  legjobb bőrben. A vonaton is hallgatnom kellett őket.

Míg zötykölődtem a már eléggé használt vonaton, időközben kihalásztam a táskából a füleseket mondom a zene megment ettől a vokális gyötrelemtől. Épp be akartam kapcsolni a zenét mikor az egyik rendőr szaladt el mellettem. A következő pillanatban erős rántást éreztem a testemen, majd a szembe lévő ülésbe fúródtam. Szerencsére időben kapcsoltam, így kezeimmel fékezni tudtam magam. A mellettem ülő bácsi nem volt ilyen szerencsés. Mikor rám nézett a következő pillanatban már vérző orral keresgélte a szemüvegét. Majd megint egy rántást éreztem magamon, sokkal erősebbet...Rémisztő érzés keltett magába, a halálfélelem és akkor minden elsötétült...Utolsó dolog, amire akkor emlékeztem a bácsika, aki saját botjával együtt repült ki a szemközti ablakon...

Folytatás....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.