A rémültségemben nem tudtam mozdulni. Egyedül, sérülten egy faluban amiben eluralkodott a káosz... Egy mély bariton hang hozott vissza a valóságba. Rám kiáltott, én ráfordultam azonnal. Egy 50es évei elején járó emberke szólt rám, aki a háza emeleti ablakából szólt rám. Mondta, hogy bújak el, vagy fussak el a faluból. Az emberek megőrültek, a vonat baleset túlélői megrohamozták a faluból kirohanó embereket. Mondom nekik ők nem túlélők voltak, az én vagyok. Kérdezte jól vagyok e. Mondtam neki voltam már jobb passzban is. Segitség kéne mert úgy érzem borda repedésem van. Meg se várta, hogy befejezzem a mondatom, becsapta az ablakot és elsötétítette az ablakot.... Mondom fasza csóka figyelmeztet majd magamra hagy.

Sikítást hallottam, a hang irányába fordultam. Egy fiatal lány szaladt felém csupa vérben, utána pedig az egyik cigány gyerek aki  a vonat állomáson még javában kiabált és nagyzolt. A lány elbotlott, a már láthatóan halott gyerek utána a váratlan szituáció folytán átesett rajta. Őt nem igen zavarta, azonnal felpattant majd a lányra vetette magát. Valaki megfogta a vállam!!! Riadtan téptem ki magamat az ismeretlen kéz alól, majd futásnak akartam eredni, amikor ismerős hang csengett a fülemben. Az öreg volt. Húzott be a házba.- Siess, igyekezz, mielőtt még észre vesznek!

Nem kellett kétszer mondania, azonnal az ajtóban termettem, majd utánam az öreg. Alaposan eltorlaszolta az ajtót, majd megfordult és bemutatkozott. Ferencnek hívták. Egyedül élt amióta a felesége meghalt. Aznap este sokat beszélgettem vele, míg ellátta a sebeim. Van egy fia is. Valahol katona, már nem emlékszem pontosan hol. A legfelső szobába rendezkedett be az öreg. Egy szobában vetett ágyat, mondta igy könnyebben védekezhetünk. Egész este sikolyokat, üveg töréseket, zörejeket hallottam... Itt ott néha még talán lövést is. Nem hallottam még pisztoly lövést akkor, fogalmam sem volt róla milyen lehet. Az öreg amint lefeküdt, már horkolt is... Vén tróger nem igen érdekli ez az egész őt... Nem tudom mikor aludtam el... De a sikolyok még a fülemben csengtek mindvégig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.