Akinek ezt olvassa.
Tegnap nagy volt a sürgés forgás.Először azt mondták minden rendben,aztán megérkezett a csapatszállító teherautó.
Csak váltás ruhát hozhattunk magunkkal.Majd elvittek egy laktanyába ahol sátrak tömkelege volt felállítva.Testvérem(nevezzük nevén a hölgyet,Eszti) és én egy házaspárral osztozunk ideiglenes szállásunkon.Az aggodalom egyre nagyobb.Anyánkról nincs hír,kerestük őt a üzenőfalon.Írtunk is neki,reméljük megkapja.
Apánk nincs itt,lehet még időben elindult.A városból fegyverropogás és robbanások hallatszanak.
Gyorsan írok a családról is pár sort.Az apa,Viktor egy erős,kemény jellem míg a felesége ennek ellentéte.Bár ez lehet csak a mostani borzalmak miatt látszódik.Van egy fiúk is, Esztivel körülbelül egyidős.Nagyon rendesek velünk,egymás kezére dolgozunk,mint az ételosztásnál illetve a ruhák átadásakor is.Ja igen ruhák.Levetkőztettek mindenkit pucérra és lefertőtlenítettek minket.Nem volt kellemes éjjel a hideg zuhany.A lányoknak segélyadományokból visszamaradt ruhákat  osztottak szét.A fiúk/férfiak meg a katonaság "ajándékaként" megkapta a Magyar Honvédség egyenruháját.bár ez legalább tiszta.
Többen a szökést tervezik,aki már előbb idekerültek.Félnek hogy körbezárnak minket és se előre,se hátra.Na mára ennyi,mert reggel nekiállunk a falak megerősítésének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.